Mindhárom

Három világhírű művész, aki átformálta a fotóművészetet.

André Kertész a legsikeresebb.
Moholy-Nagy László a legértékesebb.
Robert Capa a legismertebb.

E három Magyarországon született, de külföldre került világhírű alkotó különleges, jelentős fotómunkákkal érkezik meg most Egerbe.

Az egykor ortodox zsinagógaként működő, de a városi önkormányzat által felújított és a közművelődés szolgálatába állított Dobó István Vármúzeum Ziffer Sándor Galériájának kiállító termeiben unikális műveket tekinthet meg a közönség. A nemzetközi figyelemre is megalapozott módon igényt tartó kiállítás neves magán- és közgyűjtemények mellett a Robert Capa Központtal való szoros együttműködésben valósul meg.

A kiállítás 2026. május 24-ig tekinthető meg a Dobó István Vármúzeum Ziffer Sándor Galériájának nyitvatartási idejében.

André Kertész (1894–1985) a legsikeresebb

Budapesti izraelita családban született. Gyerekkorát a fővárosi Teleki tér környékén és vidéki rokonainál, Szigetbecsén töltötte. A Magyar Királyi Hadseregben részt vett az első világháborúban: fényképezőgépével frontkatonaként különösen érdekes képeket készített. Miután 1915-ben megsebesült, jórészt Esztergomban ápolták. Itt is folyamatosan fotózott, de később sem hagyta abba. Ekkortájt számos képén szerepelt saját maga, az öccse (Jenő) és a szerelme is (Erzsébet). Rendszeresen fényképezte a vidéki magyar hétköznapok világát. Szívesen kísérletezett a fényekkel és a sziluettekkel.

Harmincegy évesen a korabeli művészeti világ központjába, Párizsba költözött. Hamarosan barátja lett a festő Picasso, Mondrian és Chagall, a fotós Brassaï és a filmes Eisenstein is. 1926-ban a Hevesen született Beöthy István szobrászművész párizsi műtermében készítette el azt a sorozatát, amellyel később világhírű lett. A Torzulások címen ismert képek modellje Förstner Magda kabarétáncos volt, de Kertész nem vele élt, hanem fiatalkori szerelmével, Salamon Erzsébettel, akit Párizsban feleségül vett.

A Keystone meghívására 1936-ban New Yorkba költöztek. Kertész a következő huszonöt évben különböző magazinoknak fotózott, de a hatvanas évek elején visszavonult ettől a munkától. 1963-ban nagydíjat nyert a Torzulások című sorozata a Velencei Biennálén, majd a következő évben a New York-i Modern Művészetek Múzeumában is önálló tárlatot kapott. Ekkor már a világ legjelentősebb fotósaként tartották számon. Rendszeresen visszatért Magyarországra is, de élete végéig New York maradt az otthona.

Moholy-Nagy László (1895–1946) a legértékesebb

Egy Bács-Kiskun vármegyei faluban, Bácsborsódon született, de ifjú éveit Szegeden és Budapesten élte. A Magyar Királyi Hadsereg kötelékében tüzérségi megfigyelőként a keleti fronton harcolt az első világháborúban. Bár nem vállalt szerepet a Tanácsköztársaságban, a kommün bukása után Bécsbe, majd Berlinbe költözött. Rendszeresen festett, rajzolt és szépirodalmi igénnyel írt. 1920-ban megismerkedett a német fővárosban Lucia Schultzcal, ő vezette be a fotográfia művészi világába. 1921-ben összeházasodtak. Walter Gropius felkérte 1923-ban a weimari Bauhaus oktatói közé. Olyan művészek közé került, mint Paul Klee, Vaszilij Kandinszkij és Oskar Schlemmer. Noha hamarosan az irányzat eszmeiségének egyik védjegyévé vált Moholy-Nagy neve, 1928-ban otthagyta a Bauhaust, s elvált feleségétől is. 1931 végén megismerte Sybille Pietzscht, akivel 1933-ban összeházasodtak. A nácizmus előretörése miatt 1934-ben Amszterdamba költöztek, ahol Moholy-Nagy egy helyi nyomda tipográfiai tanácsadójaként helyezkedett el. A munkahelyén foglalkozott életében először színes fotográfiával. 1935 májusában Londonba költöztek tovább, ahol három fotóalbuma is megjelent. 1937 nyarán Gropius javaslatára felkérték az időközben a tengerentúlra áttelepült Bauhaus-iskola, a New Bauhaus irányítására.

1939-ben Moholy-Nagy néhány munkatársával, komoly tőke nélkül alapította meg a School of Design Intézetet Chicagóban, amely Institute of Design néven 1944-ben főiskolai rangra emelkedett. Az intézménynek egészen két évvel később bekövetkezett haláláig a vezetője volt. Több rosszullét után 1945-ben került először kórházba, ahol az orvosok leukémiát diagnosztizáltak nála. Alig több mint egy évvel a szintén leukémiában megbetegedett Bartók Béla amerikai halála után, 1946. november 24-én ő is elhunyt. Hamvait Chicagóban temették el, sírja felett Walter Gropius mondott gyászbeszédet.

2006-ban a 125 éves Magyar Iparművészeti Egyetem fölvette a nevét és azóta Moholy-Nagy Művészeti Egyetemként működik tovább. Ugyanitt díjat is neveztek el róla. Az 1923-ban készült Telefonkép című geometrikus képe 6 millió dollárért, azaz közel kétmilliárd forintért kelt el 2016-ban a Sotheby's árverésén New Yorkban – azóta is ez az összeg a legmagasabb, amit magyar műtárgyért kifizettek.

Robert Capa (1913–1954) a legismertebb

A fotóriporter, akit jónéhányan a történelem legnagyobb harci és kalandfotósának tartanak, 1913-ban Friedmann Endre Ernő néven született Budapesten. Tinédzserként Bécsbe, Prágába, majd Berlinbe került, de Adolf Hitler hatalomra jutását követően Párizsba költözött. Ott kezdett aktívan fényképészettel foglalkozni, ott vettte fel a Capa nevet. Rendszeresen elment az éppen dúló háborúk legfontosabb csatatereire és megörökítette az eseményeket. A spanyol polgárháborúban, a második kínai-japán háborúban, a második világháborúban, az 1948-as arab–izraeli háborúban és az első indokínai háborúban készült hatásos fotóit a világ legjelentősebb magazinjaiban publikálta. Rendszeresen kockáztatta fotósként az életét. Jellemző, hogy ő volt az egyetlen civil fotós, aki a normandiai partraszálláskor partra szállt Omaha Beachen. 1947-ben Dwight D. Eisenhower amerikai tábornok Capát a második világháború képekkel megörökített munkájáért Szabadságéremmel tüntette ki. Ugyanebben az évben Henri Cartier-Bresson francia fotóssal együtt megalapította a Magnum Photo nevű piacvezető ügynökséget Párizsban. Sajnos 1954-ben Vietnámban aknára lépett és életét vesztette. Magyarország 2013-ban bélyeget és aranyérmet bocsátott ki a tiszteletére, 2014-ben pedig megnyitotta Budapesten a Robert Capa Központot.

Capa újraértelmezte a háborús fotóriporteri munkát. Híres lett arról a mondásáról, hogy „Ha a fényképeid nem elég jók, akkor nem vagy elég közel a célhoz.” Neki tulajdonítják az X generáció kifejezés megalkotását is. Kétségkívül ezt a kifejezést használta címként egy fotóesszéhez, amely a közvetlenül a második világháború után felnőtté váló fiatalokról szól: „Ezt az ismeretlen generációt X generációnak neveztük el, és már az első lelkesedésünkben is rájöttünk, hogy valami sokkal nagyobb dologgal vagyunk elfoglalva, mint amivel a tehetségünk és a pénztárcánk elbírna.”

1976-ban Capát posztumusz beiktatták a Nemzetközi Fotográfiai Hírességek Csarnokába és Múzeumába. Ma is a fotóművészet ikonjának számít.