Kortárs képzőművészetről közérthetően - Tatai Erzsébet előadása
AZ ESZTERHÁZY KÁROLY KATOLIKUS EGYETEM KMI VIZUÁLIS NEVELÉS- ÉS MŰVÉSZETELMÉLETI TANSZÉKÉNEK SZABADEGYETEMI ELŐADÁSSOROZATA A DOBÓ ISTVÁN VÁRMÚZEUMMAL EGYÜTTMŰKÖDÉSBEN
A SZÖVEG TETSTET ÖLT
Szöveghasználat a magyar neokonceptuális művészetben
Szöveg és kép bonyolult viszonya, összefonódása vagy épp viszálya a művészetnek és a róla való beszédnek mindig fontos témája volt. A 1960-as 70-es években a formalizmussal szembe-helyezkedő, elanyagtalanodásra törekvő, a mű gondolatiságát középpontba állító fogalmi, avagy konceptuális művészetben azonban a szöveg főszereplővé vált. A művészek tisztán szöveges munkákat kezdtek készíteni, a művek jelentős hányadának gerincét szövegek alkották. Az 1990-es években újból szárbaszökkenő konceptualizmus azonban nem elégedett meg a szövegek puszta felmutatásával, a vázlatos vizualizációval; a műben olvasható szöveg a mű vizuális-formai sajátosságaival együtt képzi meg a jelentést. A munkák vizuális minőségei, anyagi tulajdonságai, méretük, gondos kivitelezésük éppoly lényeges, mint a szövegük által felvetett gondolatok.
Az előadás három művész, Benczúr Emese, Gerber Pál és Várnai Gyula 1990-es évekbeli munkásságára összpontosít, ugyanakkor azt a kérdés is felveti, hogy hova tűnt a szöveg az újabb, konceptuális hatású művekből?
