A szöveg mint műtárgy – Avagy meddig terjed a kurátor hatalma?
Gulyás Gábor előadása
Egy képzőművészeti kiállítás nemcsak a tárlaton szereplő képzőművészeti alkotások révén ér el befogadói hatást, hanem a művek elhelyezése, ritmusa, megvilágítása és a mellettük megjelenő más műnemi alkotások és informatív felületek (táblák, falakra és padlóra installált feliratok, monitorok) általi dialógusoknak köszönhetően is. Ezek beillesztése a klasszikus kurátori munka része. A „más műnemi alkotások” az európai és észak-amerikai kiállítások gyakorlatában a legtöbbször szépirodalmi művek vagy azokból vett citátumok. Gulyás Gábor három olyan tárlat példáján mutatja be ennek az eljárásnak az esztétikai hozadékát, amelyet közelről ismer, mert mindháromnak ő volt a kurátora. A 2009-ben a debreceni MODEM-ben életre hívott Kis magyar pornográfia, a 2012-ben a budapesti Műcsarnokban rendezett Mi a magyar? és a szentendrei Ferenczy Múzeumban 2019-ben bemutatott Magyar szürrealizmus című kiállítás markánsan különböző példákat jelentett szépirodalmi szövegek installatív beépítésére.
A Kortárs képzőművészetről közérthetően sorozat keretében.
Gulyás Gábor – filozófus, esztéta
Az egyetemet magyar-történelem szakosként kezdte, de érdeklődése hamar a filozófia és az esztétika felé fordult. Végül (1994-ben) magyar-filozófia szakos diplomát szerzett Debrecenben, a Kossuth Lajos Tudományegyetemen, majd ugyanitt elvégezte a Modern Filozófiai Doktoriskolát (1998-ban kapott abszolutóriumot). Tempus-ösztöndíjasként egy szemesztert töltött a münsteri Wilhelms Universitäten, ahol esztétikát hallgatott.
1992-1995 között a Határ című irodalmi-kritikai folyóirat főszerkesztője, 1995 és 1998 között a Latin Betűk Kiadó vezetője volt.
1994-ben a szombathelyi OTDK-n kiemelt első díjat kapott. Ugyanebben az évben megkapta a Juhász Géza díjat is.
1995-2006 között rendszeresen tartott órákat a KLTE (majd DE) Filozófia Intézetében esztétikai, művészetelméleti és filozófiai tárgykörből.
1998-ban többedmagával létrehozta a Vulgus Kutatócsoportot, amely a vulgarizálódás különböző (főként retorikai és művészeti) folyamatjellemzőinek kutatását vállalta fel. A csoport 1999-2006 között a Magyar Tudományos Akadémia szervezeti keretein belül (mint akadémiai kutatóhely) működött. Ugyanebben az időszakban jelent meg a Vulgo című folyóirat, amelynek az egyik szerkesztője volt.
1994-2006 között mintegy harminc tanulmányt közölt a következő folyóiratokban: Magyar Napló, Kortárs, Műhely, Határ, Gond, Nappali Ház, Vulgo, Literatura, Új Forrás. Magyarra fordította és kiadta S. Kierkegaard három szerzőségelméleti szövegét. Az egyik magyar szerzője a Steven Serafin által szerkesztett Twentieth-Century Eastern European Writers. Dictionary of Literary Biography című könyvnek (A Bruccoli Clark Layman Book, San Francisco/London, 1999.). Ugyanebben az időszakban rendszeresen írt publicisztikai szövegeket is. Szerkesztője és szerzője az Otthon Debrecenben (2006) című könyvnek.
2004-2005-ben mint a Debrecen 2010 Iroda vezetője koordinálta az Európa Kulturális Fővárosa pályázat debreceni projektjét. Ehhez kapcsolódóan szerkesztette, illetőleg írta a Nyitott kapuk (2004) és a Teret nyerünk (2005) című könyveket.
2006-ben öt év időtartamra kinevezték az újonnan létrejött debreceni MODEM Modern és Kortárs Művészeti Központ vezetőjének. Ez az ország második legnagyobb időszaki kiállítóhellyel rendelkező művészeti központja. Létrejötte óta több mint félszáz időszaki kiállítást rendeztek itt – olyan intézményekkel együttműködve, mint például a firenzei Uffizi Képtár, a moszkvai Tretyakov Galéria, a párizsi Musée d’Orsay vagy a montreáli Modern Művészetek Múzeuma. Tizenegy tárlat létrehozásában kurátorként is közreműködött – ezek többségéhez katalógust is publikált (Torzulások – André Kertész; A test színeváltozása – Sándorfi; Ámos Imre életmű-kiállítás; A történet folytatódik – Roy Lichtenstein, Robert Rauschenberg, Fernando Botero, David Hockney és mások; Hétköznapi kommunizmus; A meztelen igazság – Blue Noses; Töredék az embernek – Schaár Erzsébet; Kis magyar pornográfia – Bukta Imre, Csurka Eszter, Eperjesi Ágnes, Kicsiny Balázs, Wahorn András és mások; Messiások – A nyugati ember és a megváltás gondolata a modern és kortárs vizuális művészetekben; A létezés ritmusa – Reigl Judit; A héttoronyba zárva – Melankólia a modern művészetben). Kurátorként dolgozott a kassai Löffler Múzeumban is. Több nemzetközi konferenciát szervezett művészet és politika kapcsolatáról, valamint a magyarországi képzőművészeti kritika helyzetéről. Az elmúlt négy évben számos művészeti konferencián tartott előadást – többek között Budapesten, Bukarestben, Párizsban, Kolozsváron, Hódmezővásárhelyen, Nagyváradon és Debrecenben.
2009 februárjától a nagyváradi Partium Keresztény Egyetemen tanít művészettörténetet. 2010. szeptemberétől ugyanitt részt vesz a mesterképzésként elindult kurátor-szak oktatásában is.
