Egy XX. századi művész hagyatéka
Kazai Sajó Péter (1909-1994) üde, érdekes színfoltja volt a magyar képzőművészeti életnek, jelentős életművet hagyott maga után, munkássága viszonylag tiszta képet mutat a múlt század magyar képzőművészeti irányzatairól, törekvéseiről.
1909-ben született Érsekújváron, főiskolai tanulmányait 1934 és 40 között a magyar Képzőművészeti Főiskolán Kandó László tanítványaként végezte. Ennek az első időszaknak vérbő festőiség, a vallási témák falusi környezetbe ágyazása és a robosztus, erőteljes, kicsit túlzóan széles mozdulatokkal bíró figurák megjelenítése volt jellemző kifejezésmódja. Kazai Sajó kialakított egy, a stílusokon átívelő, saját képi világot, nyelvet, melyet sokszínű módon, technikailag nagyon felkészülten képviselt műveiben.
A monumentalitás későbbi korszakainak jellemzőjévé vált. A világháború után az úgy nevezett szocialista realizmus nem volt teljesen idegen festészetétől, bár némi groteszk elemet minden ilyen témájú képében felfedezhetünk. A hatvanas évekig alkotói pályája követi a kortárs szocialista festészet vonulatait. Nagyszámú grafikájának egy részét saját, vizes krétás eljárással (a vörös és fekete kréta kombinációjával) készítette el, ezért vannak e műveknek olyan festői, mégis erőteljes vonalasságukkal egyben grafikai hatásuk is. Életében 1961 és 1972 között négy önálló kiállítása volt, Dégen emlékkiállítása nyílt az 1990-es évek elején.
A kiállítás megtekinthető az intézmény nyitvatartásának megfelelően, hétköznap 8-17 óráig.
