Az érseki magánkápolna megtekintése a Nyitott Templomok Napja, a Kulturális Örökség Napjai és a 2023. évi Ars Sacra alkalmából
A kápolnát még Eszterházy Károly püspök alakíttatta ki. Az idők során itt őrizték azoknak a bútoroknak a többségét, amelyet ma felújítva láthatnak a kiállításon. A kápolnát Ternyák Csaba érsek úr szentelte fel újra 2017-ben.
A Nyitott Templomok Napján minden évben megnyitja kapuit e szent tér.
Írott források, valamint az elmúlt években lezajlott falkutatások alapján tudjuk, hogy a jelenlegi kápolna elődje, miként részben a palota is, már az 1730-as évekre elkészült Erdődy Gábor püspök megbízásából. Az akkori kápolna valamennyivel alacsonyabb volt és ablakai is más elosztásúak voltak, mint mai állapotában. A kápolnát Eszterházy Károly püspök alakíttatta át az 1760-as években, akkor, amikor a palotára egy újabb szintet emeltetett.
A kápolna belső terének kialakítása szintén Eszterházy püspökhöz köthető, aki 1763-ban kötött szerződést a ma is látható oltárépítmény elkészítésére. A Megváltó tiszteletére szentelt főoltárára 1764-ben Bécsből rendelt feszületet. A fekete márványkereszt ólomból öntött korpuszát a Donner-követő Johann Georg Leithner készítette. Az oltár alsó része szarkofág alakú, az ezen található oltárszekrény ajtaja Schäjrer József egri ötvösmester 1765-re datált munkája, amely az Emmauszi vacsora jelenetét ábrázolja. Az oltárépítmény egy nagyméretű keresztből áll, rajta Johann Georg Leithner bécsi szobrászművész ólom Krisztus-corpusa látható.
A palota történetének egy szomorú eseménye, az 1801-es tűzvész megsemmisítette a mennyezet korábbi Kracker-freskóját, amelynek akvarellel készült másolata némi képet ad, milyen lehetett. Ekkortól kezdve több terv is született a kápolna újbóli kifestésére, de csak a század második felében készítettek újabbat.
A most látható élénk koloritú festmény id. Stornó Ferenc alkotása, amelyet Samassa József bíboros–érsek megrendelésére készített 1877-ben. A képen a Szent család látható: balra Szent József, jobbra Szűz Mária, középen a gyermek Jézus, aki a nála hat hónappal idősebb Keresztelő Szent Jánosra tekint. A térdelő szerzetesnő Avilai Nagy Szent Teréz, a készíttető Samassa József érsek édesanyjának védőszentje. A kép jobb szélén, Szűz Mária mögött édesanyja, Szent Anna áll, aki a nagymamák védőszentje.
A kápolna padlója különböző színű, vörös, sárgás, fehér és fekete márványkövekből terrazzo alapba rakott mozaik. Stílusában a korai itáliai keresztény padlómozaikokhoz hasonlítható, a 13. századi gótika formavilágát alkalmazza. A padlómozaik rajzolata szintén Stornó Ferenc tervei alapján készült.
Az északkeleti fülkében neorokokó stílusú kályha látható Samassa érsek címerével, az olajágat tartó galambbal. Ez a „jelvény” a mennyezeten is feltűnik. Itt olvashatjuk Samassa érsek jelmondatát is: a „Fructus onoris onus” jelentése „A tisztesség gyümölcse teher”. A festmény négy sarkán a négy egyházatya: Szent Jeromos, Nagy Szent Leó pápa, Szent Ágoston és Szent Ambrus látható.
A déli baloldali falon, plasztikus betűkkel, rokokó keretben olvasható latin felirat a két főpásztor, Eszterházy Károly és Samassa József kápolnabeli munkálatainak állít emléket.
