Maticska Jenő alkotó és képzőművészeti kör kiállítása
A fiatalon elhunyt Maticska Jenő festőről elnevezett közösség tagjai olyan elhivatott alkotók-festők, grafikusok, írók, költők, akik nemcsak szívesen gyarapítják szakmai és technikai tudásukat, hanem meg is osztják ismereteiket egymást közt és a körhöz csatlakozók részére is elérhetővé teszik azokat.
Tevékenységük kézzelfogható, átélhető tudást biztosít, kreativitásra sarkall, közösségi, önkéntes cselekvésre ösztönöz.
A kör a festőművészet hazai hagyományainak ápolásán kívül a nemzetközi kapcsolatok építését, a határon túli magyarság kulturális értékeinek feltárását szorgalmazza. Hosszútávú célkitűzése a különféle művészeti ágakban tevékenykedő magyar nagyságok immateriális, valamint materiális értékeinek kutatása, megörökítése és továbbadása. Összejöveteleik tematikája segíti, hogy a résztvevők történelmi, művészettörténeti ismeretei bővüljenek, színesedjenek, személyes benyomásaikat, élményeiket, látásmódjukat pedig alkotások formájában megörökíthessék. A kiállításaikon különböző technikákkal és témákban (portré, önarckép, csendélet, tájkép, irodalmi, történelmi téma feldolgozása) valamint eltérő (realista, impresszionista, szimbolista, absztrakt) stílusokban készült műveiket állítják ki. A kiállítások célja, hogy a tagok alkotói sokszínűségét bemutassa, a művészi fejlődés és látásmód kiszélesedése nyomon követhetővé váljon a kiállítási anyagon keresztül, és méltó emléket állítson a névadó, Maticska Jenő alkotói tevékenységének.
Maticska Jenő (1885-1906)
Iványi Grünwald Béla figyelt fel tehetségére, kezdetben Hollósy Simon mellett tanult. 1902 és 1905 között a nagybányai művésztelepen dolgozott. 1904-1905 telén Olaszországban tett tanulmányutat Iványi Grünwald Bélával. Plein air szemléletű, üde koloritú tájképeivel hamar feltűnt. Kortársai gyakran hasonlították művészetét Camille Corot és a barbizoni iskola más képviselőinek alkotásaihoz. Ösztönösen kialakult dinamikus természetlátása és színérzékenysége tette lehetővé, hogy már fiatalon művészi színvonalú képeket alkotott. Sokoldalú művész volt, csaknem száz képből álló életművében tájkép, portré, csendélet és csatakép is megtalálható. Legkedveltebb témája a nagybányai és Nagybánya környéki táj. 1901-ben egy Kolozsváron rendezett kiállításon első díjat nyert. Műveivel tizenkilenc évesen, 1904-ben mutatkozott be a Nemzeti Szalon őszi tárlatán. A nagybányai iskola egyik legtehetségesebb tagja volt, kibontakozását azonban korai halála megakadályozta. 1911-ben rendezték meg emlékkiállítását Nagybányán.
