Galambos Tamás Munkácsy-díjas festőművész kiállítása.
„Lehet, hogy naiv vagyok, mert jóhiszemű vagyok, hiszek az emberekben, az emberi jóságban. De nem vagyok naiv festő, a gondolataim nem naivak. Ami a festészetemben rokon a 'naivokkal', az választott formanyelv nálam.”
Galambos Tamás
Galambos Tamás Munkácsy-díjas festőművész életművének egyedülállósága, autonomitása, kompakt, egységes volta már önmagában is csodálatra méltó. Mindezeken túl e piktúrának vannak olyan sajátosságai, amelyek újra meg újra elvarázsolják az alkotások szemlélőit. Szürrealisztikus szabad asszociációit gyermeki fantáziával, mesebeli, folklorisztikus, mitologikus formálással, de pop-os, élénk, tompítatlan színvilággal, aprólékos kidolgozottsággal jeleníti meg vásznain. Azonban ez az „álnaív” festészeti látásmód nagyon is tanult és nagyon is koncepciózus meggondolásokból ered, viszont hallatlan szabadságot ad. Sutba dobva az arányrendszereket, a perspektíva törvényeit megkerülhetővé teszi a konvenciókat és a sablonos képi megoldásokat, hogy a fantázia és a valóság keverékéből a legbelsőbb festői én legőszintébb – olykor, fanyar, groteszk, kritikától sem mentes – gondolatai, fantasztikus történetei, szerethető vagy éppen rémísztő mesevilága előtt nyithasson teret.
Galambos Tamás 1939-ben született (boldogházi) Kiss Tamás András néven. Szinte egész gyermekkorát Egerben töltötte. Tanulmányait a cisztereknél kezdte, majd a Lyceumban folytatta, ahonnan eltanácsolták, mert családját osztályidegennek-kapitalistának bélyegezték. Rajztehetsége segítette ki ebből a mellőzött élethelyzetből, az 1950-es évek szűk levegőjében némi reményt adva számára. Ekkor vette fel a Galambos családnevet nevelőapja, az egri gyógyszerész-jogtanácsos dr. Galambos János után. Egy országos rajzverseny megnyerésének köszönhetően 1954 és 1958 között a budapesti Képző- és Iparművészeti Gimnáziumban tanulhatott, mestere Sebestény Ferenc volt. 1959 és 1963 között a Magyar Képzőművészeti Főiskolán végezte tanulmányait Barcsay Jenő és Hincz Gyula növendékeként. Bernáth Aurél is támogatta. 1960 óta szerepel műveivel kiállításokon. 1962-től a Zuglói Körnek, 1990-től a Magyar Festők Társasága, 1995-től a Mednyánszky Társaság tagja. 1988-ban kapta meg a Munkácsy-díjat.
Heves vármegyéhez és Egerhez fűződő visszanyúló régi családi kötődése ellenére Galambos Tamás egrisége nem jutott el a köztudatba– négy kiállítása volt mindössze Egerben hetven esztendő alatt. Ezért is vállalkozik a Dobó István Vármúzeum a Szabad Szalon Egyesülettel közös rendezésben most arra, hogy 85. születésnapja alkalmából, a múzeum kiállító termében, a Ziffer Sándor Galériában felvázoljuk és bemutassuk festői életútját az 1960-as évektől napjainkig. Hiszen ez a művészi világ, a mágikus realistának is nevezett festői kifejezésmód egyedi jellegzetességei, különleges karaktere révén egyedülálló jelenség a modern magyar művészetben. A kiállításban közel 90 festményt, gobelineket, illusztrált könyveket és CD borítókat mutatunk be tematikus, illetve kronológiai egységekben.
A kiállítás létrejöttében, előkészületeiben, szervezési munkálataiban partnerünk a gyűjtői kör és a családtagok abban a reményben, hogy ezáltal nemzetközileg ismert alkotójának életútja városunk kulturális életének szerves részévé válik.
A kiállítás megtekinthető a Dobó István Vármúzeum Ziffer Sándor Galériájának nyitva tartási idejében.
A változás joga fenntartva.
