Ritli Róbert Roland grafikusművész kiállítása.
A tárlat egy több év alatt formálódó projekt beteljesülése: egy olyan alkotói út állomása, amely egy nemzetközi rangú grafikai biennálén elnyert díjból indult, és mára egy érett, koncepcionálisan felépített kiállítássá vált.
Ritli Róbert Roland grafikai sorozata az egyén és a fölé emelkedő rendszerek viszonyát vizsgálja. Az ember felett című kiállítás központi motívuma a katona alakja, amely Ritli műveiben nem történeti szereplőként jelenik meg, hanem az individuum sűrített szimbólumaként: az emberként, aki társadalmi struktúrák, ideológiák és láthatatlan hatalmi mechanizmusok hálójában próbál meg önazonos maradni.
A művész a hagyományos rajzi gesztust digitális szerkesztéssel ötvözi. A manuálisan létrehozott figurák a digitális térben sokszorozódnak, rendszerré rendeződnek, geometrikus struktúrákba szerveződnek. A katonák így egyszerre válnak egyéni alakokká és ismétlődő modulokká: a tömegben feloldódó individuum képeivé. A kompozíciókban megjelenő rácsok, kódszerű vonalhálók és ismétlődő mintázatok a társadalmi rendszerek működésének metaforáiként is értelmezhetők.
A sorozat ironikus és tragikus rétegeket egyaránt hordoz. Egyes munkák a rejtőzködés és az alkalmazkodás stratégiáit idézik fel, míg mások az archívum, az emlékezet és az eltűnés motívumait hívják elő. A katonák alakja így egyszerre utal a kollektív történelemre és az egyéni sorsokra.
Ritli munkái nem konkrét történelmi eseményeket ábrázolnak, hanem struktúrákat vizsgálnak. A katona nála archetípus: az ember figurája, aki a történelem, az ideológia és a technológia metszéspontjában keresi helyét. Az ember felett egyszerre utal azokra az erőkre, amelyek az egyén fölé magasodnak, és arra az emberfeletti kitartásra is, amely lehetővé teszi, hogy az egyén még ezek között a struktúrák között is megőrizze jelenlétét.
A kiállítás egyik alapvető kérdése, hogy vajon feladata-e a művésznek reflektálni az igazságtalanságokra, a világpolitikai folyamatokra, a rendszerszintű erőszakra. Elvárható-e tőle, hogy állást foglaljon? Vagy épp ellenkezőleg: az autonóm művészet ideája azt diktálja, hogy vonuljon ki a közéletből, és keressen menedéket a „tiszta” esztétikum terében? (Bába István a kiállítás kurátora)
A változás joga fenntartva.
