Kortárs képzőművészetről – közérthetően. Az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem Vizuális Nevelés és Művészetelméleti Tanszék Egyetem és a Dobó István Vármúzeum szabadegyetemi szimpóziuma.
Hogyan válik a Kádár-korszak legnagyobb vizuális vakfoltjából kortárs képzőművészet? Az előadás a kockaházak díszítésén keresztül mutatja be a néprajz, a design és a kortárs képzőművészet kapcsolatrendszerét.
A kapart kőporos ornamentikával díszített kockaház egyszerre volt a klasszikus folklór utolsó nagy korszakának és a lokális modernitásnak a kulcsépülete. E házak tulajdonosai sok esetben nem csupán passzív megrendelők voltak, hanem a népművészet egyik legfontosabb kritériumának eleget téve, cselekvő szubjektumokként vettek részt az építkezésben, a minták kitalálásában és elkészítésében. A házakat díszítő kőporos formanyelv egyszerre volt népi és modern. Naiv, ugyanakkor párhuzamos a kortárs design és a képzőművészet antirealista megfogalmazásaival. A közterület felé forduló kőporos homlokzat a kor egyik legreprezentatívabb kulturális technikája volt. Mégis addig sodródott láthatatlanul a létező és a felfogott között, amíg rá nem vetült egy idegen tekintete. A német fotós, Katharina Roters "Hungarian Cubes. Subversive Ornaments in Socialism" címen 2014-ben Svájcban publikált fotóalbuma a feje tetejére állította a korszak népi kultúrájáról a néprajztudomány által kialakított képet.
Előadó:
- Szolnoki József Dr. habil. képzőművész, egyetemi docens, az EKKE Média és Design Intézet igazgatója.
A változás joga fenntartva.
