Herczeg István Festő és grafikus prezentációs estje.
„Festek és grafikázok, bár néha üvölteni kellene. De kicsi, és gyenge a hangom. Pusztul a bioszféra, a leomló díszletek közül kiborul a bio- vegyi, és digitális szenny, elárasztva erdőt, mezőt, vizet, lelket és tudatot. Nem tudom megvédeni a természetet az embertől, nem tudom megvédeni az embert a maga alakította környezettől, és az embert az embertől sem. De képi témáimmal, amelyek az európai keresztény kultúrkörből ismertek, és olyanokkal, amelyek ősi emberi kultúrákat idéznek fel, szeretnék nagyon tudatosan hatni a befogadóra. Mindezt igyekszem a képi öntörvények tiszteletben tartásával, a technikai lehetőségek minél teljesebb felhasználásával, képességeim szerint a legesztétikusabb formában megtenni. Üzenni szeretnék az embereknek.”
Herczeg István
Sajószentpéteren született. 1967 óta él Egerben. A Képző- és Iparművészeti Gimnázium (1963–1967) után az egri Tanárképző Főiskola földrajz-rajz szakán szerzett diplomát 1971-ben. A Képzőművészeti Főiskolán 1980–1984-ben tanult. A Fiatal Művészek Stúdiója tagja volt 1979–1984 között, 1982-ben lett tagja a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének, 1991-ben a Magyar Vízfestők Társaságának. 1984–1994 között a Debreceni Műhely Alkotóközösségben dolgozott. 1968 óta kiállító művész. Hazai és külföldi kiállításokon vesz részt, elsősorban grafikáival. 1978–1984 között az Egri Tanárképző Főiskola Rajz tanszékén, 2000-től az Eventus Üzleti, Művészeti Szakképző Iskola Alapfokú Művészeti Intézetben tanított.
Festészettel, grafikával – igen gyakran e két műfaj határán álló akvarellel – és alkalmazott grafikával foglalkozik. Alkalmazott grafikai munkái sokfélék: könyvillusztrációk, díszoklevelek, kulturális témájú plakátok, logók, képeslapok, boroscímkék jelzik nevét. Számos település címerét is ő tervezte meg az országban. Kopcsik Lajos mestercukrász alkotótársa volt.
Alkotásai nem a kortárs magyar művészet fő, éppen preferált vonulatában keresendők, hiszen festészetében általános, hosszú távon működő igazságokat keres. Elvontabb közeget teremtő, fénnyel és színnel átitatott akvarelljeit kultúránk örök érvényű jelei népesítik be. Művészete aggodalommal, féltéssel, olykor dühhel teli keresése a jobbnak, keresése az embert körülvevő természet megóvási módjainak.
A változás joga fenntartva.
