Molnár István Géza fotóművész kiállítása a Ziffer Sándor Galériában.
„Egy gombnyomás – s az életről születő belső víziók képpé rögződnek. Sokan vannak, akik fényképeznek, ám keveseknek adatik meg, hogy fotóik e belső vízió által művészetté váljanak.”
Az idén 90 éves alkotó 1936-ban a Fejér vármegyei Iváncsán született. Ezzel, a Szabad Szalon Egyesület és a Dobó István Vármúzeum által a Ziffer Sándor Galériában megrendezett kiállítással köszöntjük őt.
Molnár István Géza tíz éves korában kapta az első fényképezőgépét. Művészi fotózással az 1960-as évektől foglalkozik. 1965-ben költözött Egerbe, alapító tagja volt az 1968-ban alakult Heves Megyei Fotóklubnak. 1981-től fotószakkört is vezetett, több mint 300 fotós került ki a kezei alól. 1998 óta tagja a Magyar Alkotók Országos Egyesületének, a Magyar Fotóművészeti Alkotócsoportok Országos Szövetségének alelnöke volt. Mind a mai napig aktív. Rejtőző művész, mindent a képekre bíz. Portrékat, megismételhetetlen pillanatú szociofotókat, természeti képeket, kordokumentumkén értékes városképeket, riport- és aktfotókat készít. Szereti az embert, a táj, a természet szépségeit, Egert és az országot. Visszatérő témája a már öt kiállítást megért „egri arcok” portrésorozat. A megörökítettek a kortársai.
Könyvekben, folyóiratokban, idegenforgalmi kiadványokban jelentek meg képei. Ezek közül a jelentősebbek – a különböző írók könyveiben megjelent illusztrációkon túl – az önálló „Időszeletek” (2006) című album, a Kiss Péterrel és Tóth Lászlóval közösen szerkesztett „Képeslapok és fotók a 20. századi Egerről” (2013), és a Szecskó Károly szövegével ellátott „Megújult Eger belvárosa” (2015) című kötetek.
Itthon és külföldön 58 egyéni és 153 csoportos kiállításon voltak jelen fotói: Salgótarjánban, Iváncsán, Miskolcon, Dunaújvárosban, Hencidán, Szolnokon, Debrecenben, és természetesen Egerben. Külföldön Franciaországban Macon Kulturális Központban, Finnországban a Pori Színházában, Szovjetunióban Csebokszáriban, Németországban Siegen városában a Ginsburgi várban, Csehországban Kuna Hora Színházában.
Elismerései: 1999 Fotóművészeti Nívódíj, 2001 Hon-ES MAFOSZ kitüntetés fotóoktató munkáért, 2001 Hon E MAFOSZ/G aranydiplomás fotóművész kitüntetés, 2011 PRO CULTURA AGRIA kitüntetés, 2018 Gárdonyi Géza díj, és HonA MAFOSZ fotóművész diploma, Életműdíj
Művészi médiuma, a fotózás, a 20. század elején vált a hatodik művészeti ággá. Elnevezése a görög φως phosz/fosz („fény”), és γραφις graphisz/grafisz („toll, rajz”) szóból ered, együtt „fénnyel rajzolás” vagy „fényrajz” a jelentése, tehát mintha elve művészetre született volna. Molnár István Géza is rajzol, sőt fest a fénnyel. Ma már melankolikusnak, múltba révedőnek tűnnek saját maga által laborált fotói, de a jelennek és a jövőnek szóló hiteles, dokumentumértékű korlenyomatok, melyek városunk 20‒21 századi életét rögzítették személyes, művészi látószögből. Ebből több, mint 180 munkát láthatnak a kiállítást megtekintők.
A tárlat ingyenesen megtekinthető hétfő kivételével február 3 – március 1-ig 10:30-ól 16:30-ig
A változás joga fenntartva.