Egert gyakran említik, mint történelmi várost, de sokan nem is tudják, hogy a település története valójában milyen régre nyúlik vissza. A belváros közvetlen környezetét már az őskorban is lakták, a várost körbeölelő hegyek területén pedig kora vaskori leleteket találtak. A 10. század első felében a honfoglaló magyarság utáni nemzedék foglalta el a területet.
A város alapítása
Eger alapítása Szent Istvánnak köszönhető, aki az egyik püspöki egyházmegye székhelyévé tette. A város ezután hamar vallási központtá fejlődött, de ez nem tartott túl sokáig – 1241-ben a tatárok felégették a várost. IV. Béla király 1248-ban engedélyt adott kővár építésére, és a város újra békés fejlődésnek indulhatott: az erdők helyére szőlőt telepítettek, új házak, utak épültek, a várban pedig felépült a ma is megtekinthető gótikus püspöki palota.
Harc a törökkel
A török elleni harcok már hosszú évek óta zajlottak, mikor az Oszmán Birodalom elfoglalta Budát, az ország pedig ezzel három részre szakadt. Eger szempontjából ez fontos esemény, hiszen ekkor vált jelentős végvárrá. Mint azt később a történelem bebizonyította, jelentősebbé, mint gondolnánk.
Eger ostroma – 1552
Az 1552-es török ostrom később az egri diadal néven írta be magát a történelemkönyvekbe. A vár hősies kapitánya, Dobó István, alig több mint 2000 főt kitevő seregével állta a 40.000 fős török sereg 38 napon át tartó ostromát. A maroknyi várvédő végül mégis győzedelmeskedett az Oszmán Birodalom katonái felett. A védés sikere gyakorlati szempontból is jelentős volt, eredményeként 44 évre sikerült megakadályozni a további török hódításokat. Az egri vár diadalát Eger híres lakosa, Gárdonyi Géza írta meg Egri csillagok című regényében. A könyvben elhangzó Dobó István várkapitány beszédéből pedig valószínűleg sokakba bevésődött ez a mondat, melynek bebizonyításával az egri várvédők örökérvényű példát állítottak elénk: „A falak ereje nem a kőben vagyon, hanem a védők lelkében”.
Török uralom alatt
1596-tól kezdve 91 évi volt Eger az Oszmán Birodalom része, mint egy vilajet központja. Noha akkoriban bizonyosan kevés lakos örült a török elnyomásnak, ma már hálásak vagyunk azokért az épületekért, mely a török hódoltság emlékeként maradt ránk. Ilyenek a minaret, a Török Fürdő, vagy akár a Valide Sultana fürdő romjai, melyek egész évben népszerűek a turisták és a helyi lakosok körében is.
A város talpra áll
A vár 1687-es visszafoglalása alatt a város állapota teljesen megromlott. Ennek szükséges következménye, hogy a 18. század Eger számára a fejlődés és gyarapodás időszaka volt. II. Rákóczi Ferenc fejedelem hadiszállásává és a felszabadított országrész központjává vált a Rákóczi -szabadságharc idején.
A város jellegzetes barokk képe elsősorban az akkori püspököknek köszönhető – ekkor épült többek közt a Líceum épülete is. Az építkezések rengeteg iparművészt vonzottak a városba, és a lakosság száma is rohamosan növekedett.
A katasztrófák százada
Rögtön a 19. század első évében a belvárosban tűzvész pusztított, később a várfal egy része is leomlott, mindkettő hatalmas károkat okozva a városnak. Pár évtized múlva egy újabb tűzvész, nem sokkal utána pedig kolerajárvány keserítette meg az egriek életét. 1878-ban a kiáradt Eger-patak rombolt a belvárosban, halálos áldozatokat és összedőlt házakat hagyva maga után. Azonban jó dolgok is történtek az 1800-as években, az egyik ilyen a Szent Mihály- és Szent János-főszékesegyház, ismertebb nevén az egri bazilika megépítése volt.
Eger – iskolaváros és kulturális központ
Eger a 20. században mint iskolaváros híresült el, a század elején kőszínház is épült, vonzerejét pedig a gyógyfürdő 1933-as alapítása növelte. A két világháború szele azonban a várost is felforgatta, a gazdasági élet és a város állapotának helyreállítása évekig tartott. Az 1960-as évektől kezdve sorra épültek a lakóházak, áruházak, a millennium évére befejezték a város egyik ékkövét, a Makovecz Imre által tervezett Bitskey Aladár Uszodát, 2008-ban pedig sokak örömére a régió egyik legnagyobb bevásárlóközpontja, az Agria Park nyitotta meg kapuit.