A borkóstolás első számú helye Egerben a Szépasszony-völgy, mely a belvárostól 10-15 percnyi sétára található.
Eger híres a finom borairól és történelmi borvidékéről. Azt talán kevesebben tudjuk, hogy a híres Egri szőlészetet az 1200-as években olasz és vallon telepesek honosították meg. A legenda szerint 1552-ben a maroknyi magyar sereg részben azért bizonyult olyan ütőképesnek a harmincszoros túlerővel rendelkező török támadással szemben, mert a magyarok a Bika vérét itták, s ezzel elrettentették az amúgy alkoholt nem fogyasztható törököket. A 16. században már javában készítettek bort Egerben, és később az érsekség számára befizetett adót, a dézsmát is lehetett borban megtéríteni az egyház számára.
Egri pincék
Magyarországnak egyetlen olyan települése sincs, ahol annyi föld alatti üreg és pince lenne, mint Egerben. Jó, ha tudjuk, hogy ezek a pincék nem egy időben és ugyanazzal a céllal keletkeztek. Voltak pincék, amelyeket a bor tárolására, voltak, amelyeket védelmi célokra vájtak ki, de érdemes tudni, hogy a barokk belváros épületei részben a föld alól kitermelt tufa kőből épültek fel. Az Eger alatt elterülő pincerendszer közel 130 km hosszú, a város legszebb fekvésű és leghangulatosabb pincesora kétségkívül a Szépasszony-völgyi.
A Szépasszony-völgy legendája
A Szépasszony-völgy nevének említésének első levéltári emléke 1843-ból származik. A Völgy nevének eredetéről több történet is született. Bakó Ferenc néprajzkutató szerint a „Szépasszony” az ősvallás egyik istenasszonya volt, Vénuszhoz hasonló alak, a szerelem istennője, akinek áldozatokat mutattak be ezen a helyen. A földművesek egy híresen szép asszonyról beszéltek, aki itt árusított finom borokat az egyik pincében. Mások szerint egy úri villa kikapós szépasszonyáról kapta a Völgy a nevét.
"Bandázás" a 19. században
A Szépasszony-völgy területe az egri püspök tulajdona volt, így pincét vágni is csak a püspök engedélyével lehetett. 1774-től földesurak is kaphattak telket itt és vághattak pincét, amelynek az lett az eredménye, hogy 1781-ben már 32 borospince volt a Völgyben.
Hamar kialakult a pincetulajdonosok között az a jó szokás, hogy meglátogatták egymás pincéit, ízlelgették egymás borait, vagyis több napon át „bandáztak”. Ilyenkor az asszonynép nem mehetett le a pincébe, csak jóízű házikolbászt, friss kenyeret és szalonnát vihetett az urának, hogy őkelme tovább folytathassa a mulatozást.
A Völgy ma már több, mint 150 pincét számlál, hangulatát és az itt kapható borok minőségét dicsérte számtalan költő: Petőfi Sándor, Vörösmarty Mihály és Márai Sándor is.
Ha Egerben járunk, keressük fel a Szépasszony-völgyet, találjuk meg kedvenc borunkat és adjuk át magunkat a hely varázsának. Mert van itt valami egészen megfoghatatlan béke, báj és derű, ami táplálkozik a múltból, a szőlőtermelés- borkészítés művészetéből és a helyi emberek humorából.